2015. november 8., vasárnap

30 Napos Goth Kihívás - 11. Nap

Számodra a goth egy életstílus?


Igen. Emlékszem azokra az időkre, még fiatalabb koromból, amikor nem is tudtam, hogy létezik ez a stílus, csak kívülállónak láttam magam a többiekhez képest (már az óvodában). Mindig foglalkoztattak a vámpírok, szellemek, boszorkányok, kísértetkastélyok, temetők, illetve az ezekről szóló történetek. Sokat gondoltam a halálra, foglalkoztatott a téma. Vonzott a fekete szín, a régies ruhák, a középkor, a szomorú versek (ez már akkortól, amikor megtanultam olvasni), és nem voltam semmilyen hatás alatt, mert a környezetemben senki sem vonzódott az ilyesmik iránt, sőt! A divathullámokból is mindig kimaradtam. Amikor volt a hánámontáná meg májlicirkusz őrület, minden korombeli kislány egy szőke parókát viselő kislányt viselt a ruháján, táskáján, kiegészítőkön, stb, én meg fújoltam, hogy milyen gusztustalan, minden idióta ribanc olyat hord, mert az a menő (egyáltalán nem goth felfogás).  A Hófehérke volt a kedvenc mesém, abból is kedvenc szereplőm a boszorkány, akit utánoztam, kívülről tudtam a szövegét és csodáltam :)) Emellett mindent megnéztem, amiben voltak szellemek, vámpírok, vagy a fent említett fajzatokból bármely. A legviccesebb eset viszont az, amikor kb 6 éves lehettem, és az óvodában emberi testet kellett rajzolni. Én csontvázat rajzoltam :D Igaz, nem volt teljes mértékben hű az anatómiához, mert csak emlékezetből rajzoltam meg, de felismerhető volt.
Zenei téren... hát nem igazán hallgattam zenét, egyszerűen nem tetszett, amit a tv-ben adtak, márpedig akkoriban még nem volt bekötve az internet.
Tehát ilyen egy goth gyerek :)

És ezek után, a szüleim még mindig remélik, hogy ez csak egy korszak, és majd kinövöm...

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a goth számomra annyira életstílus, hogy amikor még csak nem is sejtettem, hogy egy ilyen szubkultúra tagja leszek, már akkor is ugyanezekért rajongtam, és ez nekem nagyon sokat jelent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése