2017. január 12., csütörtök

Goth kihívás 2.

 Írj öt goth jellegű filmről!

Karácsonyi lidércnyomás


Ez egy igazi klasszikus és merem állítani, hogy minden goth ismeri :)) 10-11 évesen láttam először egy esős, borongós, elég hideg nyári délután. Keresgéltem otthon a CD-k között és rátaláltam erre a csodára. Igazából a a címben szereplő "lidércnyomás" szó keltette fel iránta az érdeklődésemet, mert világéltemeben rajongtam az ilyesmik iránt. Már a bevezetője megfogott: őszi erdő, avar, fák, melankólikus, de hangulatos zene, aztán jött a This is Halloween című dal, a tévé képrenyőjén megjelenő szellemek, csontvázak és egyéb rémek pedig rabul ejtették a tekintetemet és nyálcsorgatva, csillogó szemekkel tapadtam a képernyőre.
A képi világa fogott meg leginkább, a hangulata, ami egyszerre bánatos, máshol pedig vidám, a morbid humorról nem is beszélve és a zenék is hihetetlenül jól visszaadják a hangulatát. Maga a történet annyira nem fogott meg, de ezt ellensúlyozták az előbb felsoroltak, amiknek köszönhetően a film megnézése után mély nyomot hagyott bennem (a legpozitívabb értelemben) és hatással volt a saját művészetemre (már ha nevezhetem így): a rajzaimban megjelentek az itt megismert motívumok, a grafika, a ruhák átalakításában is sok ihletet adott, főleg hogy alkotás közben a betétdalokat hallgattam. Szóval ez a film nagyban befolyásolta az egyéni stílusom fejlődését, még ha annak idején, 10-11évesen nem is tudtam mi fán terem a goth.

A holló


Egy másik mindenki által ismert és becsült film, A holló. 13 évesen láttam először, épp a baby bat korszakom kezdetén. Kellemes emlékek fűződnek ehhez az időszakhoz, még ha épp olyan sötét is volt, mint maga a film. Ahogy az előző film, ez is nagy hatással volt rám annak idején. A borongós hangulat, hiszen végig esik, az állandó sötétség, a film története és a mögötterejlő tragédia, a színész halála, a színész kinézete (na jó, halottakra nem izgulunk), a smink, a börkabát, a gitár, a hűvös magatartás, a holló, a háttérzenék, például a The Cure-t ez után kezdtem el hallgatni.
Olvastam, hogy annak idején nagy port kavart a színész kísértetiesen a film főszereplőjéhez hasonló tragikus halála és állítólag ennek "köszönhetően" volt ilyen nagy sikere a filmnek. Az viszont biztos, hogy felkavarja az embert egy olyan film nézése, amiről tudja, hogy az egyik színész a forgatás alatt vesztette életét és folyamatosan lesni, hogy na ekkor mi történt.
Mindenesetre ez is azok a filmek közé tartozik, amik mélyre hatnak az ember lelkében és a film végén üresnek érzi magát, még ha van is katarzis, hiszen bosszút állt a gyilkosokon és a legvégén megint a szerelmével lehetett a túlvilágon.

Sweeney Todd


Ezt nem annyira régen láttam, vagy 2-3 ére, azt hiszem. Ez ugyan nem tett rám olyan mély benyomást, mint az előző kettő, bár lehet annak is betudható, hogy azokat fiatalabb koromban láttam először, ezt meg 15 évesen, bár azóta sem néztem meg újra, annyira nem szeretem az 50%-ig zenéből álló filmeket. Ennek ellenére nagyon tetszett és mélyen elgondolkodtatott, de ez tipikusan az a film, amit egyszer megnéz az ember, akkor per pillanat nagyon bele tud merülni, de amiko mégegyszer megnézi, már nem tudja megteremteni ugyanazt a légkört, mert az már nem olyan, mint első látásra, pedig nagy kár érte.
Itt a szürkeség fogott meg leginkább, ami tökéletsen visszaadja a kor hangulatát, azt a hideg komorságot, ami végig jelen van a filmben, néhány jelenettől eltekintve.

Bíborhegy


Ez egy viszonylag új film, de gondolom ismeritek páran. A padtársam mutatta meg nekem az előzetest kb fél évvel a film megjelenése előtt. Abban az évben októberig, egész nyáron azt vártuk, hogy megjelenjen a film, ami nem okozott csalódást, sőt, sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Már ahogy kezdődik, egyből tudtam, hogy ez egy jó film lesz. Aztán jöttek a kísértetek, a főszereplő életébe való bepillantás, egy jóképű idegen megjelenése, egy titok, ami egész idő alatt nem hagy nyugodni, és egész idő alatt csak fokozza a feszültséget, aztán a váratlan fordulat és minden értelmet nyer. A film végig érdekes, nincsenek benne unalmas részek, amik csak időhúzás céljából lettek bevágva, végig izgalmas, mindig történik valami, szinte minden mozzanat okkal történik és a végén értelmet nyer és nagyon könnyen át tudja magát adni neki az ember. A képi világa a gyönyörű, a tájak, a hatalmas, romos ház, a dekorációk, a szereplők, a ruhák, minden.
A végén minden bánat összegyűl, valami hihetetlenül megható jelenettel zárul és elhangzik ugyanaza a mottó, ami az elején is. A film után úgy éreztem, hogy egy fekete lyuk, egy hatalmas űr tátong bennem, nem éreztem magam teljesnem, annyira megérintett a film.

Addams Family


A végére hagytam egy vidámabb alkotást, nehogy még a végén valaki depressziósan, vagy egyéb lelki betegségtől szenvedve hagyja el a blogomat. Ahogy az előző filmeket, úgy ezt sem kell bemutatnom, hiszen kegyetlenül népszerű és már mindenki látta, a facebook meg tele van mémekkel.
Ezt valamikor 13 vagy 14 évesen láttam, tehát javában baby bat. Ez a film is nagy hatással volt az egyéni stílusom kialakításában, hiszen minden goth jellegű film valamennyit alakított rajtam. Egyszer egyébként megkaptam anyám egyik ismerősétől, hogy úgy nézek ki, mint Morticia :))
Jó pár alkalommal megnéztem és még mindig tudok nevetni a morbid vicceken, és még ennyi idő után is úgy érzem, hogy akárhányszor meg tudnám nézni, mert lehetetlen megunni.

Végezetül hozzátenném, hogy ezek a filmek számomra sokat jelentenek, mert mint ahogy említettem, mind hatással voltak rám és úgy éreztem, hogy adtak valami valami pluszt, az élményen kívül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése