DIY Fodor nyakék koporsó medállal

Hideg sírok a ködben (saját vers)

Hideg sírok a ködben

Fekete vaskerítés mögött,
Számtalan mély gödör.
Ezernyi gyászolót gyötört,
Vajon meddig tart az örök?

Dermesztő némaság ül a temetőre,
A vízköpő mogorván bámul előre.
Halovány köd dereng az éjben,
Még a Holdat sem látni a sötét égen.

Hideg kövek, kopott fejfák,
Nedves avar és hervadt bokréták.
Száraz levelek a hanton,
A Hold gyenge fénye a harmaton.

Hóka fellegek rejtik az eget,
Egy holló szárnya hasítja a szelet.
Holtak könnye a sírokon harmatozik,
Száraz fa ága meredten búcsút int.

Csípős, gyenge szél fújdogál,
Egy furcsa alakot látok a síroknál.
Arca sápadt, bőre fehér.
Ruhája ében, tekintete a semmibe réved.

Hervadt virágot a kezében szorongat,
Várja a soha el nem jövő hajnalt.
Közben visszagondol mindarra,
Mit átélhetne, ha halott nem volna.