2017. június 6., kedd

5 Negatív tapasztalat a könyvtárból


Folyton azt halljuk, hogy milyen előnyökkel jár az olvasás, mennyire képes fejleszteni a szókincsünket, bővíteni a látásmódunkat, segít különböző perspektívákból megismerni a világot és különböző tudományágakba is betekintést nyerhetünk, ehhez pedig nagyban hozzájárulnak a könyvesboltok, a könyvtárak és persze a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő PDF-ek is. A könyvtárlátogatás ugyan jelentősen megkönnyíti a dolgunkat, arról azonban ritkán (szinte soha) nem esik szó, hogy mik a hátrányai. Félreértés ne essék, én tisztelem és becsülöm az elhivatott könyvtárosokat, akik könnyen tájékozódnak a végeláthatatlan könyvespolcok között és fény terjedési idejénél is hamarabb teremnek előttünk az áhított könyvvel. Viszont akad ellenpélda is, amikor a könyvtáros nem hogy segítene, de még hátráltat. Az ilyen jellegű tapasztalataimról mesélnék egy kicsit.

1.Buta tizenéves picsának néz

Durva kezdés, elismerem, de ez volt a legelső tapasztalatom a városi könyvtárban. 14 éves voltam, akkoriban kezdtem el olvasni Anne Rice regényeit, természetesen PDF-ben, ezért megkérdeztem, hogy megvan-e nekik. Kiderült, hogy csak románul van meg, de helyette ajánlotta az Alkonyatot. -Gratulálok! Egy 14 éves kislány szépirodalmi műre vágyik, erre a kezébe nyomsz egy minősíthetetlen ponyvát.- A vicc az egészben az, hogy a 70. oldalig le sem esett, hogy az Alkonyatot olvasom. Nem viccelek. Egyszer, kb 2 évvel azelőtt belenéztem az egyik részbe, mert hát mindenki imádta és kíváncsi voltam miért. Jelzem, azóta sem kaptam rá választ. Viszont a könyv olvasása közben néhány név ismerős volt, csak a történet nem stimmelt (már ha volt neki). Az egészből annyi maradt meg, hogy van egy lány, aki szobafogságban van, ezért örül annak, amikor az egyik barátnőjénél címezheti meg a leveleit. Ne mondja senki, hogy elfogult vagyok, kb a 120-as oldalig olvastam, abban reménykedve, hogy érdekesebb lesz, de tévedtem.
Egyébként az életkor alapján történő könyvajánló akkor is megvolt, amikor a Drakulát akartam kivenni. Azt hiszem a Szent Johanna gimit ajánlotta. A horror/thriller kapcsán valamiért egy fekete alapon mikrofon, a háttérben meg rózsaszín vackokkal díszített lapgyűjteményt próbált rám tukmálni, amit előzőleg egy csökkent IQ szintű osztálytársam kezében láttam, innen asszociáltam arra, hogy ezt is a 12 év alattiaknak írták, ez egyébként alig pár hónapja történt.


2.Megadott témán belül képes melléfogni

Pszichológiával kapcsolatos könyvek terén érdeklődtem, mire az úriember reumás csiga módjára felvonszolta magát a lépcsőn, a nagyközönség elől valamilyen okból kifolyólag rejtegetett könyvek irányába. Ráérősen keresgélt, majd kb 5-6 perccel később visszatért egy a kisgyerekek rajzaival foglalkozó könyvvel. Ezt egyszerűen nem tudtam hova tenni. Azt mondta, hogy szerinte ez érdekelhet. Ez is kb olyan, mint az előbbi, amikor nem azt adja amit kérek, vagy ha az nincs, akkor egy hasonlót, hanem azt, amit a (szerinte) velem egykorúak ki szoktak venni, vagy épp (szerinte) érdekelhet. Annyira látszik rajta, hogy gyorsan túl akar lenni a dolgon.


3.Percenként szólongat

Ha másképp nem megy, akkor a saját kezembe veszem az irányítást és szétnézek egyedül a polcok között. Egyébként volt már rá példa, hogy találtam legalább 10 Poe kötetet, pedig a könyvtáros szerint nem volt. Nem is csoda, hogy én voltam az első, aki kikölcsönözte...
Szóval egyedül keresgélek az anorexiás, magukat modellnek tituláló k*rvák méretéhez igazított polcok között, ahol még leguggolni sem lehet, pedig én sem vagyok ám kövér. Ezt még a 40 fokosra fűtött légkör még inkább súlyosbítja és miközben elönt a hőség, nem hogy megtalálni képtelen vagyok egy engem érdeklő könyvet, de még a függőleges helyzetben lévő cím elolvasása is nehézséget jelent, erre a könyvtáros percenként kérdezgeti, hogy találtam-e valamit, mintha legalábbis lopni készülnék. Egy könyvesboltban még indokoltnak tartanám, mert ott fizetni kell, de egy könyvtárban ez enyhén szólva is frusztráló.

4.Lusta

Nekem természet adta tehetségem van ahhoz, hogy ne jegyezzem meg számomat. Ugyan csak 5 számjegyről van szó, mégis mindig elfelejtem a következő könyvtárlátogatásra. Igazából egy cseppet sem nehezítem meg a dolgukat, mert csak annyi a különbség, hogy a nevetem kell beírja és nem a számot, de mégis olyan színlelt fáradtságot tudnak árasztani magukból, mintha legalábbis egy hosszas procedúra elé állítottam volna őket szándékosan. Erre fel mogorván vágják a fejemhez, hogy tanuljam már meg végre azt az 5 rohadt számjegyet. Ezek után azért se.
Mellesleg a lustaság abban is megnyilvánul nála, hogy csak a frissen visszahozott könyvek közül ajánl, mert az a szekrény pont az íróasztala mellett van és még csak fel sem kell álljon a székéből.

5.Érdektelen

Egy paranormális jelenségeket kutató könyv felől érdeklődtem. Először a címe alapján, majd leírtam a borító kinézetét, mire azt a választ kaptam, hogy ki tudja melyik az az X millió könyv közül és rá sem keresett a címére az adatbázisban. Nem azért, de ha tényleg X millió könyvet számlál az a bizonyos könyvtár, akkor megvan a valószínűsége annak, hogy az a bizonyos könyv is megtalálható, de még arra sem vette a fáradtságot, hogy rákeressen.

Összegezve, ezeket csak 1 bizonyos könyvtárossal tapasztaltam, aki mellesleg volt már legalább 60 éves, tehát semmiképp sem kezdő, viszont a passzív magatartása, az érdektelensége folyton felháborít és elveszi a kedvemet. Ezzel szemben, hogy egy pozitív példát is felhozzak, az iskola volt könyvtárosa, aki idén vonult nyugdíjba, az előbb említett úriember tökéletes ellentéte. Szinte bármilyen témában tudott ajánlani könyvet, még ha szűkös is a választék, hiszen mégis csak egy iskolai könyvtárról van szó. Többször ajánlott magától izgalmas, érdekfeszítő könyveket, amiket nem bántam meg, hogy rááldoztam az időmet. Ő tipikusan az a fajta könyvtáros, akin látszik, hogy szereti a munkáját és ért is hozzá. Akármilyen címet mondok neki, szinte biztos, hogy fél perc alatt megtalálja, pedig nincs számítógépes adatbázis, mégis tudja, hogy melyik könyv elérhető és melyik van kikölcsönözve, pedig van jó pár ezer könyv és csak a saját memóriájára hagyatkozik. A másik pedig az, hogy lehet vele beszélni egy könyvről, ki lehet tárgyalni, mert nagy valószínűséggel ő is elolvasta és van róla véleménye.

4 megjegyzés:

  1. Tetszett a kis véleményed! Még sosem olvastam könyvtári látogatós véleményt, de örültem, hogy felhoztad. ^^ Nekem nem akadtak ennyire rossz tapasztalataim a könyvtárosokkal főleg, hogy sosem kértem segítséget, maximum abban, merre találom az adott témát ami érdekel. Utána szerettem és szeretem a mai napig, magam felfedezni a részleget. :D Örülök, hogy ilyet is megosztottál. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg annak örülök, hogy valami újat mutathattam :) Akkor szoktam segítséget kérni, ha konkrét vagy csak egy bizonyos témában keresek könyvet. Az esetek többségében én is jobban szeretek egyedül bámészkodni :)

      Törlés
  2. Szia~

    Teljesen véletlenül keveredtem ide, mert megláttam a bejegyzés címét, és nem volt ötletem, miféle negatív tapasztalatai lehetnek bárkinek egy könyvtárossal, pláne sorozatosan. A kérdés azért foglalkoztatott, mert bár egyelőre nem akarok a szakmában elhelyezkedni, de én is könyvtárosnak tanulok.
    Nem kioktató jelleggel jöttem ide, csak szeretném jelezni az észrevételeimet. A kollégát bizonyára egyszer sem az motiválta, hogy téged hátráltasson. Ők azért vannak ott az olvasóteremben, hogy az olvasónak segítsenek, és rend legyen, mindenki nyugodtan tudja használni a könyveket. Amennyiben úgy érzed, félreértelmezte a kérésed, vagy azt, amit keresel, szerintem érdemesebb lett volna valamilyen irányba pontosítani - a pszichológia különböző ágairól nem tanulunk, ahogyan az atomfizikáról vagy a mikrobiológiáról sem, tehát a könyvtáros ilyen esetben maximum annyit tud, mint te, vagy ha már érdeklődsz, talán kevesebbet is. (Nem minden könyvet kap úgy, hogy ő azt szerette volna a könyvtárnak, nagyon sok esetben hozzávágnak a könyvtárakhoz egy csomagot, és ha pont nem érdekli a könyvtárost, akkor csak odateszi a helyére, és aztán ha keresik, elő tudja adni, hogy itt van a kötet, de ő maga nem néz bele.)
    Én megértem, hogy emberileg nem volt helyes a viselkedése, de ha már segítséget kérünk valakitől, akkor szerintem alap, hogy türelmesen várjuk meg a válaszát - ha pedig elsőre nem a megfelelő eredmény jön, akkor pontosítani a kérésünket egy kicsit. Ők is emberek, és ugyanúgy nem gondolatolvasók, mint ahogyan mi sem vagyunk azok. Most a generációs különbségekről, ami megdobja a kommunikáció zavarának lehetőségét, nem is ejtenék szót.
    Plusz, azon könyvtáraknál, ahol az állomány integrálva van, általában külső helyről is elérhető az adatbázis - tehát te otthon is meg tudod nézni, hogy adott könyv meg van-e, sőt, akár a megfelelő kulcsszavakat is megtalálhatod, nem kell kérdezősködni. A kisebb könyvtáraknak általában valahová a helyi információs honlapra szokták bekötni az adatbázisát (pl. X város/falu/község honlapja), a nagyobbaknak van saját, ahol katalógus néven biztosan találsz egy keresőt, amiben elmélyedhetsz és akár pontos lelőhelyadatokkal is besétálhatsz a könyvtárba ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Amikor valamilyen témájú könyvet keresek, mindig pontosítok, hogy azon belül mégis milyet, de gyakran előfordult, hogy azt a választ kaptam, hogy nem tudja. Ilyenkor normális esetben utánanéz, esetleg megkérdezi a kollégáit, de nem ezt tette, hanem magasról letojta az egészet. Ilyenkor mire kéne várjak türelmesen?
      Ahogy említettem, ezt csak egy könyvtárossal tapasztaltam, akit valószínűleg már csak rövid idő választ el a nyugdíjtól, ezért sem erőlteti meg magát.
      Egyébként sok sikert a jövőben, ha esetleg mégis könyvtáros leszel, akkor már tudod, hogy mit ne tegyél :)

      Törlés