2016. július 3., vasárnap

The Death Tag


Már egy ideje a piszkozatok listáján vár rám ez a kérdéssor, de csak most érzem megfelelőnek a pillanatot, hogy megválaszoljam, miután diákmunkásként kipróbltam a pincérkedést, vagyis a ** órán keresztül tartó folyamatos rohangálást, az idegenekkel való jópofizást, azután, hogy ötödjére kérik el ugyanannál az asztalnál az elérhetőségemet, vagy kérdezősködik egy 50 körüli pedofil a magánéletemről, aztán nekem kell takarítani, a főnök meg beszól a neccharisnyám miatt, mert neki nem tetszik és 50 éve nem divat... és ez még csak 2 nap.
Jah, és arról ne álmodjon senki, hogy napi 6 órát dolgozhat valahol diákként, 18 év alatt, mert a minimum 8 óra, de sok helyen a duplája, sőt akár a triplája (!!!) pedig van erre szabály, de úgy tűnik, hogy a góré elég pénzes ahhoz, hogy ne bántsák emiatt, így halálra dolgoztathatja a diákokat.


Ennyi elég is volt a magánéletemből, inkább jöjjön a Death tag, mielőtt még jobban feltúrázom magam és mérgemben valami nagyon csúnyát fogok ide írni.

A Death tag egy kisség morbid kérdéssor, ami a saját halálodról alkotott elképzeléseidről szóló kérdésekből összeállított tag. Trish blogján találtam, ő fordította le magyarra.


1.  Hogyan szeretnél meghalni?
Gyorsan és fájdalommentesen. Igaz, nagyon menő lenne az ót szélén, minimum 3 darabban, vérbefagyva feküdni, vagy egy falról felboncolva, kilógó belekkel csüngni, de ezt inkább meghagyom a horrorfilmeknek, még ha szívesen sokkolnám is az embereket.
Inkább fájdalom nélkül szeretnék meghalni. Mondjuk álmomban. Legvégső esetben öngyilkosság.

2.  Mi  történne azután a blogoddal?
Nem mintha ez lenne életem nagy alkotása, hogy a legkedvesebb rokonomra bízzam, mint valami kincset :)) Még a végrendeletemben sem szerepelne (ha írnék), mert annyira fontos szerepet azért nem tölt be az életemben. Ez inkább hobbi, szabadidős tevékenység. Annyi pluszt persze ad, hogy itt megoszthatom a sötét gondolataimat, ismertem meg hozzám hasonló gondolkodású és ízlésvilágú embereket, ami számomra sokat jelent, hiszen a környezetemben nagyon kevesen vannak, gothokból pedig még annyi sem.
A kérdésre válaszolva, szerintem továbbra is megmaradna, mint a többi kihalt oldal, amiket már évek óta nem frissítenek, pedig szeretnénk, és ha az ember egy ilyen oldalra téved, olyan érzése van, mintha egy szellemvárosba érkezett volna.
Szerintem a blogom is erre a sorsra jutna, persze ha valami oknál fogva nem törölném/törölné a rendszer.


3.  Kire hagynád a pénzedet/javaidat?
A családomra.

4.  Mi történne a testeddel, miután elhunytál?
Már gyerekkoromban sokat törem a fejem azon, hogy vajon mi történik a halál után, többek között a testről is volt egy furcsa elképzelésem, de azt inkább nem osztom meg, mert nem szeretném, ha brki is lelki sérülést szenvedne a blogom olvasása közben.
Én személy szerint hamvasztást szeretnék, de ki tudja mi lesz. A halott már nem szólhat bele a s saját temetésére.
Az én testemet csak ne rágják férgek és ne szentségtelenítse meg senki. A síromra ne üljön, illetve ne használja zebraként senki, vagy ami rosszabb: ágyként, mert nem akarom, hogy a maradványaim felett kufircoljanak valami 13 évesek vagy hajléktalanok.
Inkább a hamvasztás, a poraimat pedig szórják szét valahol, mondjuk egy erdőben vagy egy várrom mellett, csak ne a kukába. Így legalább nem kell senkinek sem fizetni éveken keresztül a síradót.


5.  Milyen temetést szeretnél?
Mivel fent már leírtam, hogy azt akaraom, hog a hamvaimat szétszórják, azzal együtt megválaszoltam ezt a kérdést is.

6.  Mi az, ami leginkább hiányozna az elmúlt életedből?
A szépségem meg a szex, ahogy a  Baby Dolls is mondja: "Csak az érdekelne engem, hogy van-e szex fenn a Mennyben."
Na jó, csak vicc volt. Fogalmam sincs mi hiányozna. Valószínűleg minden, amit életemben szerettem és közel állt hozzám, de akkor már úgyis mindegy lenne.

7.  Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek meg rólad/hogyan emlékezzenek rád?
Még abban sem vagyok biztos, hogy szeretném-e, hogy emlékezzenek-e rám.
Aki ismert életemben, az úgy fog rám emlékezni, ahogy most is emlékszik rám, aki pedig nem, azzal minek foglalkozni?


Mire a kérdések végére értem egészen lenyugodtam.
Remélem tetszett és nem untátok halálra magatokat. :)

2 megjegyzés:

  1. A hamvasztást elég sokan választják mint temetési forma, ami elég érdekes szerintem. (: Viszont a diák munkával kapcsolatban: remélem szinte azonnal ott is hagytad azt a helyet! Vagy feljelentetted, mert az emberi jogokat illetve diákok jogait és munkavállalói jogokat lesz*ró munka adót jobb ha a megfelelő büntetés éri. Az ilyen helyekkel sajnos az a baj még, hogy sokan nem mernek fellépni ellene mert juj, mi lesz ha nem lesz munkám. Az a sok idióta nem gondol bele, hogy ha összefognának és úgy lépnének fel ellene, hirtelen nem lenne munkaerő ls egyszerre fordulnának a hatósághoz, akkor igenis megváltozna az adott hely. Munkát meg mindig lehet találni csak kitartás kell.
    Egyik munkaadó sem lenne ennyire pimasz és gonosz, ha a munkavállalók többsége kiállna magáért, ha megmutatnák hogy márpedig a nem az nem, és ha kell a munkaerő akkor szépen úgy tesz, ahogy az törvénybe és szabályokba van írva. Hidd el a helyzeted egy ördögi kör eredménye, ahol a mindent megengedő munkavállalót kihasználja a munkaadó. Hiszen ma már egy cél van csak a felnőttek életében: Bárhogy, bármi áron sok pénzhez jutni. Bárhogy. Bárkin keresztül. És ilyenkor nem számít a másik ember....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amiket leírtam, az még mind semmi, de majd úgyis írok privátot és részletezem :)

      Törlés